TISZTA FÉNY...

Ha él benned a tiszta fény,
indulj új hajnalok felé.
Ahogy nyílik egy új remény,
útja a végtelen felé.

Ha él benned még tiszta szó,
mondd el, mit üzen a lélek.
Mint ahogyan a harangszó
dallamot ad az igének.

Ha él benned eleven tűz,
vigyázz arra,hogy melegítsen.
Miként van hit,mely összefűz,
ha el is hagyott már.

Ha van benned még tiszta vágy,
szítsd fel lángját ,míg lehet.
Hadd érezze a rossz világ,
hogy körbefonja a Szeretet  !

Löffler Marianna

Nem vagy egyedül

Istenünknek végtelen nagy szíve,
Teremtette őket, mi mellénk,
S ha nem boldogulsz már te másképp, kérjél,
És arkangyalok repülnek feléd.

Sokszor gondoljál Istenedre,
Az Ő nagy szíve nyitva áll,
Te hőn szeresd és magasztald,
Mert Ő ?Teremtő Atyád?.

Hinni kell, és így érdemes élni,
Mert az élet ezernyi arca szép,
Hát ne csüggedjél, mindig bízz az Úrban,
Te boldogsággal repülj Ő felé.

Sokszor gondoljál Istenedre,
Az Ő nagy szíve nyitva áll,
Te hőn szeresd és magasztald,
Mert Ő ?Teremtő Atyád?.

Halleluja szent Jézus Krisztus,
Dalolják most az angyalkák,
Hát, jer velünk és énekeljük,
Éltessük a világ Urát.

FEJSZÉS ANDRÁS:

SZERETNI ANNYIT JELENT...

Szeretni annyit jelent, mint adni,
ezzel örömöt szerezni másnak,
minden alkalmat megragadni,
hogy bús arcokon mosolyt lássak,
terheit hordozni egymásnak...
Embert szeretni így kellene.

Szeretni annyit jelent: magamat adni.
A teljes szeretet: én-emet feladni.
Krisztust követni így kellene.

Feladni akaratomat, ízlésemet,
az indulatokat, érzületet,
és akkor bennem is megszülethet
az Agapé - az isteni szeretet

Így szeretett Isten: adott, nem kért,
hanem Jézusban önmagát adta
a világért.


Legyen mindig gondtalan...

Kedves, drága barátom mit írhatnák Neked?
Legyen mindig gondtalan édes életed!
Örülj a szépnek, s szeresd, imádd a jót,
S ha rossz is a kedved, ne hidd, hogy valami is hiába volt.
Élvezd az életet, s soha ne hallgass másra,

Csak édes, kicsi szíved igaz szavára...
Hisz a szív nem fog soha sem hazudni,
Esetleg, csak mi -buták- nem akarjuk elhinni...
Feledd el örökre, mi rossz volt Neked,
S próbáld meg gondtalan élni az életed.

Ne várj nagy csodákat, de Te légy mindig vidám,
S elégedetten járj és beszélj, míg csak forog a világ.
Ma légy nagyon boldog, s feledd el a bánatod,
Mosolyogva járj és legyen gyönyörű e napod!
 

ANGYALT LÁTTAM

Sötét volt már, fény alig látszott fenn az égen,
az ablak elé álltam, s kinéztem.
Szemem az égbolt felé nézett,
szívem pedig boldogságot érzett.

S mit láttam akkor, úgy hiszem más nem látta,
egy angyal leszállt a Földre illetve a párkányra.
Közeledett felém, csak néztem, jobb tenyerem
ott volt a bal kézben.

Egy üzenetet hagyott itt a Földön,
mégpedig hogy egyszer mindenkihez eljön.
Valamint arra kért minket, a másikat meg ne vessük,
amíg lehet, egymást szeressük.
/Sebestyén  Péter/

A csend titokban elmond mindent
Csak figyelned kell, s hinned, hogy megértheted
A csend mélyén hangok rejlenek
Csak hinned kell, hogy te is elérheted

A csend beszél, ha értő szív hallgatja
A mélységek legmélyét is meghallja
A csend hangjai az érintést nem tűrik
Ha látni akarod, azonnal eltűnik

 

Ne várd a csodát, ha nem hiszed
hogy véled van az Istened.
Minden napon és éjjelen,
őrzi álmod, s a védtelen lépted,
kíséri, s figyeli léted.

Mosolyogj és nyújtsd kezed,
ha kérik segítségedet.
Gyógyítsd meg a szíveket,
keresd meg, ha elveszett.
Emeld fel, ha elesett.

És ne engedd, hogy elmúljon,
hogy a szívekből kihunyjon,
az éltető a mozgató,
a szíveken át áramló,
igaz tiszta szeretet,
az Istenbe vetett hited.

Ha nem lehet Tied az, amit szeretnél,
Szeresd azt, ami a Tied még!
Csak bolyongunk a Föld kerekén,
Tekerjük, míg bírjuk, az élet kerekét.
S közben elsiklunk sok apró dolog felett,
mely mindvégig a lábunk előtt hevert,
az egyszerű szépség, mely boldoggá is tehet,
de szemünk előtt csak a nagy cél lebeg.
Nem kell a rohanás, hisz rövid az élet,
Kár siettetni, ugyanaz lesz a vége.
Álljunk meg néha, s vegyük észre a csodát,
Vigyük magunkkal nehéz utunk során,
mert egy mosoly, egy ölelés, egy szál virág,
mind-mind maga lehet a boldogság.
A barátság jó,a barátság szép.
De az a legjobb,ha örökre ég.
Tartsd hát meg egy életen át.
Így szíved tükre lesz,
egy életen át tartó igaz barátság!


"Ha elromlik minden, mint megesik néha,
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol,
Nevetnél bár, de sóhajtozol,
Ha úgy érzed, a sok gond leterhel,
Pihenj, ha kell – de soha ne add fel.
Az élet furcsa dolgokra képes,
Ilyesmit párszor mindenki érez,
Számos hiba épp azért történik,
Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig.
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,
A siker talán már csupán egy arasz.
A cél sokszor nem oly távoli,
Mint tétova ember balgán képzeli,
Sokszor a küzdő nem várja meg,
Hogy megnyerje a serleget,
És túl késő, mire belenyilall,
Hogy mily közel volt a diadal.
A siker a kudarcnak fordítottja –
Kétség fellegének ezüst árnyalatja –
És nem tudjuk, mily közel a siker,
Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el;
Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás –
Ha húz még az ág is, harcolj tovább!"




 

HÚSVÉTI  HIT


Bármit beszéltek, hitetlen Tamások,
a húsvéti hit győzedelmes marad.
Az Úr feltámadt, vallja millió szív,
s nem roskad össze semmi súly alatt.

Én nem hajlok a hitető beszédre,
világcsalók előtt se hódolok,
de tördelvén a titok néma zárát,
csak azt hiszem, amit megtapasztalok.

De mit nem érzek vak, süket kezemmel,
s hová nem ér el káprázó szemem,
lelkemmel látom azt, amely ha szárnyal,
nem ér nyomába gyarló értelem.

Én hallom, mit súg virág a virágnak,
bár hangjának fülemben nincs nyoma.
Értem a tavasz illatos beszédét,
s érzem Istent, bár nem láttam soha.

S bár győzött a bűn, mikor a keresztről
lelkeket mosva hullt alá a vér,
mégis hiszem a Krisztus diadalát,
s tudom, hogy feltámadt, mert bennem él!

Ő áll mellettem könnyben és mosolyban,
amíg az élet rögeit töröm,
nyugodtan tűrök, mert tudom, hogy vár majd
egy új élet s fenn mennyei öröm.

E hit vigasztal minden megtiportat,
özvegyet, árvát, sir felé menőt,
gyermeket-vesztett, zokogó anyákat,
s aki beteg is, ebből nyer erőt.

Az Úr feltámadt, vallja millió szív
s nem roskad össze semmi súly alatt.
Bármit beszéltek hitetlen Tamások,
a húsvéti hit győzelmes marad!

Szerző: Balogh Miklós

Zengjen ma hangos hálaének
A mindenség nagy Istenének!
Ünneplő lelkünk égbe szállva,
Olvadjon össze hő imába.
Ég, föld derüljön fel ragyogva:
Feltámadott! Feltámadott!

A szellő susogva hogy átmegy a tájon,
Könny csillog utána ezernyi fűszálon.
Érinti az erdőt, lombját az olajfa
Megrezgeti vígan, s bólintva lehajtja...
Áldott legyen a szó, mit a szellő mondott!
Zizegve beszélik egymásnak a lombok:
Feltámadott! Feltámadott!

De ah, amott, zöld selymén a rétnek,
Galileának özvegy női jőnek...
Kezükben balzsam, sok jóillatú,
Szemükben némán ott virraszt a bú...
- Te néma bánat, nyílt örömre változz!
Győzelmi dalként szállj az ég Urához:
Feltámadott! Feltámadott!

Nézd, ott a sir, az Úr akarta, s ímhol
Örökélet bölcsője lett a sírból...
Lehullt a kő: helyén az égbe látunk,
A sir üzen: halál, remélve várunk!
Szegezd nyilad bár az ember szívének,
Fülünkbe cseng mindig az angyalének:
Feltámadott! _Feltámadott!

Töröld le könnyed ember, nem vagy árva,
Út lett a sir egy szebb, dicsőbb hazába.
Csak légy erős, csak légy szilárd a hitben,
Az út felén ne félj, nem hágy el az Isten.
Ha tán a bűn lett újra rajtad úrrá,
E mennyei varázsszó szüljön ujjá:
Feltámadott! Feltámadott!

Zengjen hát hangos hálaének
A mindenség nagy Istenének!
Ünneplő lelkünk égbe szállva
Olvadjon össze hő imába.
Ég, föld derüljön fel ragyogva,
A Golgothának szent halottja
Feltámadott! Feltámadott!

Szerző: Szabolcska Mihály

Miért keresnéd Őt a sírba
Hisz nincsen ott, mert nem halott.
Halál bilincse szétszakítva,
Az Úr Jézus feltámadott!

A Golgotán volt az ítélet,
Ott győzte le a bűnt s halált.
A sírból most kikelt az élet,
Az ígéret valóra vált!

A Golgotán Ő meghalt érted,
Ó bűnös szív, ezt ne feledd.
A Golgotánál hajtsd meg térded,
És sírva sírj bűnöd felett.

De nagypéntekre jött a húsvét,
Örülj, ujjongj bűnbánó szív,
Az Úr életre kelve ismét,
Örökre él s életre hív!

Az Angyalok sohasem alszanak

*

Az Angyalok sohasem alszanak,
hűn, féltően, kedvesen vigyáznak,
ha szükséges harcolnak érettünk,
szép lényükkel segítik életünk.

*

A kérésünk figyelik éberen,
ránk tekintve, nappal és éjjelen,
van, amikor jeleket küldenek,
bölcs szavakkal, hangokkal üzennek.
*
Jó illatként érezzük lényüket,
oly bizsergés járja át testünket,
mi melenget, simogat édesen,
majd Szeretve átölel szelíden.

*
Egy embernek lehet több angyala,
ez attól függ, mikor jött világra,,
az angyali lelkek már ébrednek,
most itt van az ideje – jót tesznek.
*
Mint csillagok - fényekként ragyognak,

mint gyémántok – tündöklőn csillognak.
nagy egységünk békéjét éltetik,
az élőket, jókat csak Szeretik.

*

Az Isteni egység most egybeforr,

átölelve, melenget, megcsókol,

eggyé váló, tündöklő Szerelem,
ó Istenem! - gyönyörű érzelem!
*

A tudatunk ablaka feltárult,
szép Mennyeknek kapuja kitárult,
egy újvilág született Mivelünk,

a Szeretet otthona, Életünk.
*
Az Angyalok sohasem alszanak,
hűn, féltően, kedvesen vigyáznak,
a kérésünk várják Ők éberen,
ránk tekintve, nappal és éjjelen.
*

K. T.




Régi magyar áldás


Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet,

Hogy lehess meleget adó forrás
A szeretetedre szomjasoknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad,
Minden hozzád fordulónak
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged.

Őrizzen hát ez az áldás
fájdalomban, szenvedésben.
Örömödben, bánatodban,
bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg Önmagadnak,
és a Téged szeretőknek





Egy Angyalt hoztam ,hogy vigyázzon rád
Fényed legyen,ha komor sötét az éjszakád
Ha álmatlanság gyötör, altasson szelíden,
Ha mindenki el is hagy ,ő vigaszod legyen.
Szárítsa fel könnyeid,ha bánatos a szíved,
Ő legyen, ki enyhítheti bűnödet, vétkedet.

Lelkedbe gyútson kis szeretet lángokat,
Melyeket majd te is tovább adsz másoknak.
S végül váljon benned áldássá a szeretet fénye,
Hogy Te is ragyoghass mások szívébe....
/LadyMoon/






Szeretnék angyalként az emberek lelkébe látni,
egy pillanatra megérinteni őket,
s mélyen a szívükbe ásni.
Megőrizni mosolyukat,
s cserébe az enyémet adni,
átélni minden élményüket,
s őket nem szenvedni hagyni.
Átölelni őket, ha éppen
egyedül vannak,
csókot adni nekik,
de csak aki megérdemli annak.
Velük zokogni, s
örülni, amikor csak lehet,
hiszen ez a legtöbb,
amit egy angyal megtehet.


PECZNYÍK PÁL:

ÖRÖK HÁLA!

Hála, hála, örök hála,
népek Ura Néked,
földön ami él és mozog,
mind magasztal Téged!
Mi él, mozog, az mind Neked
köszönheti létét,
Te alkottad táj szépségét,
a csillagok fényét.
Színekkel ékesítetted,
a madarak tollát,
Neked minden lehetséges,
Előtted nincs korlát.
Ismered tengerek mélyét,
hegyek magasságát,
lombruhával ruháztad föl,
a föld minden fáját.
Kezed munkáját dicséri,
föld minden virága,
szent Nevedet, hívő néped
foglalja imába.
Urunk bárcsak minél többen
imádnának Téged,
s hangozhatna földön, mennyben,
a Te dicsőséged!
Ember ajkon, angyal ajkon
hangozna a hála,
míg feltárul szemünk előtt,
lelkünk szebb világa!
Mely megváltott lelkünkre vár,
csodálatos fényben,
ahol imádhatunk Téged,
örök dicsőségben!








REMÉNYIK SÁNDOR:

EGY LÉLEK ÁLLT...

Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!

Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"

S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,

A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"

És szólt az Isten szigorún: "Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"

S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."






Remény



Fenn a végtelen sötét égen, ragyog egy csillag
út mutatója csodás, angyaloknak.
Hogy merre látjuk, talán, senki sem tudja!?
Létezik, mert sokan, suttognak róla.
Suttogják, hogy ha, távozik egy lélek
Születik egy angyali csoda, S benne éled egy új lélek
Mi is angyalokká leszünk, csak nem tudunk róla?!
Tudom csak így lehet, hiszen meg van írva.
Tovább élünk, együtt, fenn, de rég találkoztunk.
Szüleinkkel, s mindenkivel, akikkel randevúztunk!
Összejöttünk újra, de, még özönlenek utánunk!
Akiket magukra hagytunk, S mi innen látunk!
Ahogy a sírhanthoz mennek, egy egy szirmot elhintenek.
Sírunkra virágot tesznek, Gyémántok potyognak szemünkből
Jaj.. Az ég is rájuk dől, Ha sűrű könnyeiket látjuk.
Fentről talán vigyázunk is rájuk. Vigyázunk ezt meg ígérjük,
Sietünk is majd eléjük!

Életünket újra, boldogságban éljük.

/ Szoboszlai János 2009.01.23. /




Reményik Sándor: Pünkösdi szomorúság

A Lélek ünnepén
A Lelket lesem én.
A Lelket, amely több, mint költemény.
A Lelket, amely sosem volt enyém.
A Lelket, amely sosem lesz enyém.
A Lélek ünnepén
Szomorún zendül egyetlen igém:
"Hogy születhetik újjá, aki vén?"...

 

CSAK,SZELÍDEN SZÓLJ...... .....

Ha velem beszélsz
Hangod halk legyen
Mint amikor a sírás fojtogat
Vagy amikor egy gyermek kéreget
Vagy amikor a miatyánk alatt
Ahogyan a hangod megremeg
Vagy ahogy egy könny csillan elő szemeden

Szelíden szólj, csak szelíden
Ha hozzám beszélsz
Ha van hozzám szavad
Szelíd legyél, mint a pirkadat
Mi télutón dereng a hegy felett
Elhessentve kissé a felleget
S remegve, mint első szeretőt
Szelíden öleli a hegytetőt
S aztán némán átfesti a tájat
Kell, hogy legyen egy kis alázat
Benned, ha tudod, hogy varázslat
Elfogadás és kis büszkeség, igen,
Szeretettel szólj, és szelíden.
A gyarlóság konok berkeiben
Hinni mindig az emberiben
Angyalként szólj, s csak szelíden.




Van egy könyv....

Van egy könyv egy nagy teremben, az életkönyve ez,
sok-sok kép van benne, s millió fejezet,
mely leírja az emberek életét, megmutatja mennyit érünk,
benne van, a születésünk, s az hogy meddig élünk.
Leírja szomorúságunkat, vágyainkat, örömünk,
megmondja, hogy ki lesz gazadag, s ki lesz szegény közülünk.

Vérből vannak a betűi, nem egy színes költemény,
hisz az is benne van, hogy az élet milyen kőkemény,
kegyetlen és visszataszító történetek sora,
rablók, gyilkosok és elmebetegek kora.

Egyik este arra jártam, s én is fellapoztam,
sok mindent megértettem, amit eddig nem is tudtam
Ráébredtem arra, hogy az élet nem csak játék és mese,
mert szomorú volt a könyv, bánattal volt tele.

Hátat fordítottam hát s el akartam indulni,
de zajt hallottam, s muszáj voltam megfordulni.
Kinyílt a könyv s egy sötét oldalt láttam,
egyre világosabb lett, amint fölé álltam.

Elolvastam lapjait, s megtöröltem arcomat,
egy képet láttam magamról, s mellette a sorsomat.
(ismeretlen szerző)








JÚLIA(LUBLU):

JÓ ÉJT!

A nap elbújt, messze jár már régen
Helyébe csillogó Hold jött fel az égre
-millió csillag kíséretében

Meghozva az estét,az embereknek
Álompórt hintve, csillógó szemekbe .
Későre jár, így én is aludni megyek

De még előtte, kívánok jó éjszakát,
Szép álmokat Nektek!





KALINA VALÉRIA:

A MINDENNAPI SZERETET KENYÉR

Minden nap egy jó szó, vagy kedves üzenet,
Közelemben, - vagy távolabb valakinek,
Minden nap egy fohász, imádságos gondolat
Atyám segíts megoldani a gondokat!

Istenem segíts! Minden nap add meg nekünk
A Te jóságodból, szeretet kenyerünk,
Becsületes munkát, csendes ünnepeket,
Küldd el nekünk a Te fényes Szentlelkedet!

Add nekünk Atyánk az értelem világát!
Egymásnak adjuk az érzelem virágát.
Teljesedjék bennünk áldásod, örömed,
Minden napon tőlünk hála és köszönet!



Angyal


Síró lelkek ezer sikolya,
Visszatérő emlékek sora.
Melyek csalódás áriájával születnek,
S a gyönyörből kínba vesznek.


A könyörtelenség tengerébe fullva,
Találhatják csak a békét újra.
De mily messze a cél, kemény próbák,
Végtelennek tűnő percek s órák.


A pokolban lévő büntetés amilyen az élet,
Kegyetlen s szívettépően kétes.
Darabokra esett lelkekkel játszadoznak,
S minden megboldogultat kiátkoznak.


De van ott jó is, ki segít az elesettnek,
Ki az utat mutatja az elkeseredettnek.
Cipeli Ő az összetört szíveket,
S a megsiratott, elveszett életeket.


Óvja és félti a gyámoltalant,
Gondozza az összes hontalant.
Szárnyai, alá veszi azt, kit szeret,
Kit az ördög vasvillával veret.


Szembeszáll lent a mélyek urával,
S a gyarló emberek fájdalmával.
Nem sajnálja könnyeit, ha enyhíti a bánatot,
Ha enyhíti mindazt, mivel bárki is árthatott.


Ő kit az emberiség Angyalnak hív,
Ki helyettünk megannyi csatát vív.
S nem kér ő semmit, se pénzt, se hálát,
Csak annyit, hogy a bajban támasszuk egymás hátát.

/ Alesta /






Angyal


Lenn a mélyben, sötétségben,
Tűnő látomás képében,
Angyal bontja szárnyait,
Áttöri a határait.
Fényt keres a semmiségben,
Győzelmet a vereségben,
Szabadság csak kívánsága,
Fagyott szíve dobbanása.
Lepke száll most a Földre,
Felveszi őt az ölébe,
Elröppen a fellegekbe,
Miként madár a végtelenbe.

/ Deziry /







"Hidd el nekem kérlek,
Angyalok szeretnek,
S vezetnek tényleg.
Tapasztald meg kérlek,
Ők a fényben élnek,
Hol nincs sötétség végleg.
Csak figyeld meg kérlek,
Gondod ereszd szélnek,
S ennyi a lényeg"





Az őrangyal


Ha sokszor úgy érzed minden elveszett,
S fejed fölé gyülnek a sötét fellegek,
Őrangyalod szárnyán mindig jön egy új nap,
Mely elhozza a napfényt s elűzi a rosszat.
De ha őrangyalod nem lehet mindig veled,
elég egy férfi ki szívből szeret.
S ha egyszer arra ébredsz a férfi elhagyott,
s úgy érzed nem lesz több szép napod,
Az őrangyal mindig ott lesz veled,
Hisz ő az egyetlen ki szívből szeret.

/ Brachfeld Judit /
ntás


Várakoztam, gondolkodtam, hogy döntsem el sorsom.
Végül egy éjjel megláttam válaszom.
Csillagon jött hozzám, azt mondta, hogy fontos,
S minden gondolatom legyen jó alapos.
Mosolyogtam rajta, mit tudhat egy angyal
De Ő fejét rázta, hisz egy Őrangyal,
soha nem téved tudja az utat,
S segít kimondani a helyes válaszokat.
Szőke buksijával megmutatta Nekem
Kiért dobog mindennap, a fájó szívem.
Ő hozza el nekem a boldogságot
S visszaszerez nekem, minden édes álmot!
Úgy fog Ő szeretni mint senki a világon,
Azt hiszem eme szerelmet, már régóta várom.
Kicsi szőke buksi bólogat hevesen,
S most már tudom, igazán szeretem.
Ő lesz aki Velem nevet, s velem fog sírni,
Őt fogom éjjelente szerelmesen átölelni.
Neki fogom elmondani, minden bánatom
S mellette fog elmúlni minden fájdalom!!!
Angyal jött el hozzám egy fényes csillagon,
Köszönöm Drága Kicsi Őrangyalom!

/ Deák Erika /





JÓ ÉJT NEKED...

Hajtsd le párnádra kócos kis fejed,
Enged, hogy az álom játszhasson veled.
Rajzoljon a képzelet szívnek tetsző képet,
Aludjál nyugodtan s álmodjál szépet.

Holdsugár fonja álmodat majd körbe,
S vágyadat mutatja, mint egy tükörbe.
El suhan az éj, szinte észre sem veszed,
Álmodat vigyázva fogják a kezed.

Meg nyugszik a szív, de az álomnak nincs vége,
Létünknek ez, a legszebb szenvedése.
Mert az álom sokszor oly szép is lehet,
De tudjuk, csak játszik velünk a képzelet.

És így nehéz szívvel ébredünk,
Hogy tovább éljük rohanó életünk.
S ha nyújtanak feléd egy segítő
kezet, fogadd el, és Estére
nyugodtan hajtod álomra fejed





_Jó éjt vers

Ha most elalszol, repülj egy világba
az álom szárnyát szélesre kitárva
suhanj a széllel az éjszakai égen,
s a csillagokat kerülgesd ki szépen.

Suhanj úgy mint még soha, repülj
boldogan, s mindennek örülj,
mi szemed elé tárul az éjszakai tájban,
de pihenj egy kicsit a hold karjában.

Az ezüstös fénybe öltözött fák
boldogan intenek, s ki éjszaka lát
mindenki örömmel köszönt téged,
s csodálják reptedet, s már érzed

a boldog röpködés minden örömét,
mert ez az álom egy csoda lét,
s most én is repülni megyek,
az éj minden szépsége legyen veled!




Győzzön a szép…

 Nézd a mező virágait,
hallgasd a madarak dalát,
szívedet tavaszi szellő ringassa,
hogy érezd, érted van ez a világ!
Benne te is, mint Isten teremtménye,
tőled ragyog a lét, mert örül neked!
Rád árasztja megannyi kincsét,
melyben legfőbb érték - a szereteted!
Ne hagyd kihunyni egy percre sem soha,
öljön bár gyűlölet, mocsok,
s a galádság végtelen sora!
Győzzön a szép mindenek felett,
ne hagyd kihűlni a szívedben
a mindent bearanyozó,
szívbéli szeretet.