�ldott sz�p H�sv�ti �nnepeket


Mi�rt keresn�d �t

Mi�rt keresn�d �t a s�rba
Hisz nincsen ott, mert nem halott.
Hal�l bilincse sz�tszak�tva,
Az �r J�zus felt�madott!

A Golgot�n volt az �t�let,
Ott gy�zte le a b�nt s hal�lt.
A s�rb�l most kikelt az �let,
Az �g�ret val�ra v�lt!

A Golgot�n � meghalt �rted,
� b�n�s sz�v, ezt ne feledd.
A Golgot�n�l hajtsd meg t�rded,
�s s�rva s�rj b�n�d felett.

De nagyp�ntekre j�tt a h�sv�t,
�r�lj, ujjongj b�nb�n� sz�v,
Az �r �letre kelve ism�t,
�r�kre �l s �letre h�v!
/Szerz�: Szabolcsaka Mih�ly/




A szeretet hatalma

bizony nem egyenl� a hatalom szeretet�vel. J�magam �gy gondolom, hogy a szeretet hatalma v�gtelen!


K�l�n�sen �rv�nyes ez H�sv�tkor, amikor Krisztus meghozta �rt�nk a legnagyobb �ldozatot. Mi ez, ha nem a v�gtelen szeretet?

Mag�ra vette az emberis�g b�neit, megv�ltott benn�nket, meg�rdemelt�k? Bizony�ra nem, hiszen az�ta egyre jobban eluralkodik a hatalom szeretetet, ami bizony �ppen az ellenkez�je a szeretet hatalm�nak.

Mi�rt szeretik az emberek a hatalmat? Mi�rt j� m�sok felett uralkodni, magunkat piedeszt�lra emelni? Az emberek k�z�l legt�bben soha nem fogj�k �rezni ezt a kiv�lts�gos �rz�st, s ez tal�n nem is baj! Jobb volna, ha ink�bb a szeretet hatalm�t tapasztaln�nk meg min�l t�bben, hiszen az el�rhet� �s jobb�t�!

H�sv�t van, ilyenkor �rdemes sz�mvet�st k�sz�teni arr�l, hogy m�lt�ak vagyunk-e arra, hogy �rt�nk, miattunk �ldozatot hozzanak. Megtett�nk-e mindent az�rt, hogy ne b�ntsunk m�sokat, tegy�nk j�t, legy�nk irgalmasak, �s ne iparkodjunk m�sok k�r�ra el�nyt szerezni?




Kerekes K�roly:
A kereszt

Keresztet a f�ld�n minden ember kap:
az egyik kisebbet, a m�sik nagyobbat.
Sz�lessen kunyh�ba, avagy palot�ba,
El van k�sz�tve az � keresztf�ja.

Az a csoda azut�n, hogy senki sem l�tja,
milyen nagy a m�sik ember keresztf�ja.
Van, aki k�nnyen hordja, m�g nevetni is tud,
m�g a m�sik zokog, �s a f�ldre rogy.

Van, aki b�szk�n viszi, hisz senki se l�tja,
Hogy v�rzik a v�lla �s sebes a h�ta.
Van, aki al�zattal �s lehajtott f�vel
viszi a keresztj�t – krisztusi er�vel.

Van, aki morogva, z�gol�dva viszi,
minden sarkon meg�ll, ha lehet – leteszi.
Van, aki dicsekszik, �r�l, ha megsz�nj�k,
hazug k�nnyek sokszor �ztatj�k orc�j�t.

Van, aki keresztj�t m�s v�ll�ra rakja,
abban a hiszemben, hogy vissza nem kapja.
Van, aki f�lren�z, hol jobbra, hol balra,
seg�t embert�rs�n, � seg�t, te balga.

�n a keresztemet fiatalon kaptam,
elfogadni, hej, sehogy sem akartam.
S�rtam, l�zadoztam, m�g �ssze is t�rtem,
oh, csod�k csod�ja! �sszen�tt el�ttem.

Azut�n felvettem gyenge v�llaimra,
tudtam, hogy elk�s�r h�en a s�romba.
T�vises utakon elgyeng�lt a l�bam,
vittem a keresztem, megg�rb�lt a h�tam.

Elestem, felkeltem, �gy ment �veken �t,
vittem �s cipeltem a neh�z keresztf�t.
Elmentem messzire, idegen orsz�gba,
oda is elk�s�rt a keresztem f�ja.

Akiket szerettem, azok egyt�l-egyig
kig�nyolnak, lettek ellens�gim.
T�vis koszor�mat a fejemre nyomj�k,
k�nnyeim patakj�t sz�lesebbre �ss�k.

Mivel keresztemet neh�znek tartottam,
az�rt m�g hozz� egy fakeresztet kaptam.
Oda van az t�ve gyermekem s�rj�ra,
egyb�l kett� lett a keresztem f�ja.

M�r meg�regedtem, hajam feh�r lett,
de az �n keresztem s�lya nem lett k�nnyebb.
Naponta n�vekszik a keresztem s�lya,
vagy �n lettem gyeng�bb, s a v�llam nem b�rja.

�, sokszor de nagyon szeretn�m letenni,
Azt hiszem tov�bb m�r nem is lehet vinni,
V�rzik a sz�vem, lelkem roskad �ssze,
De az �n keresztem h� hozz�m �r�kre.

Cirenei Simon, ki vinni seg�ted,
A j� Isten �ldjon meg �rte T�gedet.
Amikor meghalok, eltemetnek engem,
let�zik s�romra nagy, neh�z keresztem.

Bocs�sd meg J�zusom, hogy z�gol�dva vittem,
�s most visszaadom Neked a keresztem.
Csak azt az egyet k�rem T�led, �n Istenem,
Lelkemet vedd hozz�d, magadhoz az �gbe!