Betlehemi királyok fel
Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!
Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
úgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.
Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.
Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!
/József Attila/
Áldott, Békés és Szeretetteljes Ünnepeket kívánok Mindenkinek. ... A karácsony ősi gyökere a téli napforduló ünnepéhez kapcsolódik. A Téli napforduló a különböző népeknél hagyományosan a napistenség születésének volt az ünnepe. A történelem során szinte minden nép és minden vallás ekkor ünnepelte a fény diadalát a sötétség felett, illetve az új év kezdetét több kultúrában ezektől az ünnepektől számolták.
Ne feledjük, karácsonykor a fény újjászületését ünnepeljük. Ahogy a természetben megszületik a fény, úgy kívánom, hogy bennünk is szülessen meg a szeretet fénye. … Legyen ez a fény születésének és a bőség megteremtésének ünnepe, melyben mind az anyag és mind a lélek világa is gazdagodjon.
Szeretettel és Áldással, ..
Forrás:
Esztergomi Gréta
Üzenget a tájnak a tél,
közeleg a kegyes Karácsony.
Az utolsó megtűrt levél
első cicomája a fákon.
Fácánok, őzek, kósza nyulak
ámuldoznak avítt csodákon:
Békével töltözik a völgy,
csönd gyűlik földünkre, bársony, -
egyszer csak, egyszer, angyalok
szállnak alá zizegő szárnyon,
Fehér lesz, fehér lesz, minden fehér, -
kivirágzik minden madárnyom.
/Csanádi Imre/
Egy kis karácsonyi elgondolkodtató mese mára...
Deres volt a reggel, csend borította az utcát. Kis házak kéményeiből szürke füst szállott fel az égig. Egy öreg ház nyikorgó kapuja törte meg a csendet. Töpörödött néni lépett ki rajta, hatalmas fekete berliner kendőjébe burkolózva, kezében egy régi cirokseprűt szorongatott. Minden reggel leseperte a járdát, majd munkája végeztével elmerengett a távolban. Úgy tűnt mintha várna valakit.
Szemközt lakott egy kislány a Böske. Vidám teremtés volt, olykor talán túl cserfes is, de mindenki szerette őt mivel igazi csupa szív gyermek hírében állt. Karácsony közeledtével, ő is mint minden gyerek a faluban, hosszú listát készített az áhított ajándékokról. Akkora Karácsonyfát szeretett volna, ami az égig ér még az se zavarta, hogy be se férne a házukba.
Szenteste beköszöntével a család apraja-nagyja összejött. Minden ház ablakából melegség fénye áradt, a gyertyák pislákoltak a meseszépre díszített otthonokban, frissen sült bejgli és töltött káposzta illata töltötte meg az utcákat. Mézeskalácsot majszoló gyermekek igyekeztek a havas úton hogy meglátogassák nagyszüleiket. Egyetlen ház volt csak ami mintha mély álmát aludva, csendes volt és sötét. Az öreg néne házikója. Azon az estén is elsöpörte a havat a járdáról, majd hosszasan merengett a távolban. Tán most kicsit hosszabb ideig is eltartott ez, mint máskor. Feltűnt a kis Böskének is, ki az ablakban gubbasztva várta már, hogy megérkezzenek a rokonok. Csodálkozott a nénin hogy vajon miért álldogál olyan nyugodtan az utcán, hiszen annyi ilyenkor a teendő.
- Biztosan a fényekben gyönyörködik, azért nem szalad a dolgára- gondolta magában.
De vajon hol késik a családja? Egyáltalán hogy néz ki a családja? – ekkor jutott eszébe, hogy biz ő még nem is látta, hogy járt volna nála valaki a szomszédokon kívül.
Böske felpattant majd anyukájához sietett.
- Édesanyám! Mari néni családja mikor érkezik? Bizonyára már nagyon várja őket, azért várakozik odakint a hidegben.
Anyukája szelíden megsimította kislánya arcát majd szomorú hangon mondta:
- Sajnos hozzá nem jön senki, mert már nincs családja.
Böske szemei kikerekedtek, ilyet még nem hallott! Mi az hogy valakinek nincs családja?
- Édesanyám! de akkor hol vannak a rokonai? miért nincsenek ők vele Karácsonykor?- kérdezte értetlenkedve a kislány.
- A rokonai messze élnek, távoli országban sosem járnak erre – válaszolt az anyukája.
A kicsi lány szíve összeszorult. Nem tudta hogy létezik olyan mikor valaki ennyire egyedül van.
- Akkor mi miért nem megyünk soha hozzá Karácsonykor?
- Ó, gyermekem a karácsony a családé, nincs nekünk időnk, itt a rengeteg főzés, sütés, vásárlás és még a ház se ragyog!
Böske dühösen toppantott, mindig is unta magát az ünnep közeledtével, mert ilyenkor soha senki sem ért rá, mindenki ideges és türelmetlen volt.
Gondolt egyet, ruhaszalvétába csomagolt néhány szem mézes süteményt és egy papír angyal karácsonyfadíszt, amit a napokban készített, majd lábára húzta kis csizmáját. Anyukája kérdőre vonta:
- Hát te mit csinálsz gyermekem?
- Átmegyek a szomszéd Mari nénihez!- vágta rá határozottan a kislány.
- Oszt mi dolgod van neked ottan- kérdezett vissza morcosan az édesanyja
- Megyek és elviszem neki a Karácsonyt!- azzal fogta és magára vette meleg bundáját, fejére húzta kötött sapkáját és útnak indult a kis batyujával.
Anyukája az ajtóból nézte távolodó kislányát. Először tán haragudott a szemtelenségén, de be kellett hogy lássa, tán nem is olyan ostobaság amit most tenni készül.
A kis Böske út közben szedett néhány fenyőágat, majd bekopogtatott a rozoga ház ódon ajtaján.
Kisvártatva kíváncsi szemek kukucskáltak ki a résnyire nyitott ajtón. Egy öreg néni állt ott, ráncos arcán látszódott a meglepettség. A kislány nem is várt sokáig mondandójával, azonnal belevágott hogy elmondja jöttének okát:
- Jó estét Mari néni! remélem nem zavarom jöttemmel, csak gondoltam meglátogatom már, hogy ne legyen egyedül maga se ezen a szép ünnepen!
Az idős néni elérzékenyült, sokat látott szemeiben könnycseppek gyülekeztek, de könnyező szemeitől eltérően, hangjában vidámság csilingelt :
- Gyere be kedves gyermekem! nagy boldogság nékem hogy eljöttél hozzám!- azzal kitárult a kis ház ajtaja és beljebb tessékelte a kislányt.
A házban rengeteg fénykép volt a falon, bizonyítékául hogy egykoron bizony egy nagy család lakott itt, de nem volt semmi mi ünnepre emlékeztető lenne. Tán csak a konyhában gőzölgő friss sütemény illata adott némi melegséget.
Mari néni korát meghazudtoló gyors mozdulattal terítette is az asztalt, hamarosan friss tejet és süteményt rakott a kislány elé.
Böske tisztelettudóan megköszönte a finomságot, majd átadta ajándékát, egy kis batyu mézeskalácsot és a papír angyalt.
Az idős néni most aztán még jobban meghatódott! kezében szorongatta az általa „legdrágábbnak” nevezett ajándékokat!
- Keresnem kell egy helyet ennek a csodaszép angyalnak- mondta, majd lázas keresgélésbe kezdett.
Böskének eszébe jutottak a fenyőágak amiket hozott:
- Mari néni!nézze csak, díszítsük fel ezeket!- azzal, kis kezével átadta a néhány száll ágat.
Pár pillanat múlva már előkerült egy váza is meg néhány régi karácsonyfadísz. A legszebbet, a papírból készült angyalkát a végén felakasztották méltó helyére.
Ekkor ismét kopogás hallatszott az ócska ajtón. Hát biz, mikor az öreg néni kinyitotta azt, lett is nagy meglepetés! Mert biz az utca összes lakója ott toporgott a háza előtt. Mindenki hozott magával egy kis elemózsiát meg forró teát. Mert bizony híre ment a kis Böske jó cselekedetének, ezért mindenki félre rakta a feladatát azért, hogy az idős Mari néninek ajándékozzanak egy kicsit a Karácsonyukból.
Böske most értette talán meg igazán hogy mi is az igazi karácsonyi ajándék.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
