Advent

Karcsony eltt ngy httel egy angyal rkezik a Fldre. gkk ruhban jr-kel az emberek kztt, de azok annyira el vannak foglalva az nnepek eltti kszldssel, hogy szre sem veszik. A vsrlsi lz – szebbet, nagyobbat, drgbbat, a pnztrgpek kattogsa, a reklmok harsog zaja elnyomja az angyal szavait, a szupermarketek tarka tmege elrejti trkeny alakjt. Minden csillog-villog, zenl, kvetel: vegyl mg, mg, mg... Sznes-fnyes paprba rejtik az ajndkaikat, lelkk sivrsgt. Pedig csupn egy gyertya fnye s egy kis csend elg lenne ahhoz, hogy az angyal a vendgk lehessen.

Karcsony eltt hrom httel egy msik angyal rkezik. Feladata, hogy aranyszlbl sztt kosart telepakolja ajndkokkal, s felvigye a mennybe. A kosr azonban nagyon trkeny; a rengeteg sszevsrolt jtk, kszer, parfm, plazma-tv slya sszeroppantan. Az angyal nem is ilyen ajndk utn kutat. Trelmesen, embertl emberig haladva keresi azt, ami slytalan, vgtelen, nem kerl semmibe, mgis mindennl tbbet r. Az angyal a szeretet apr morzsival tlti meg a kosarat.

Karcsony eltt kt httel jabb angyal ltogat a Fldre. Vgigjr minden hzat, minden otthont, nhol elidzik nhny percre, mshonnan szinte menekl. Tgas tereken stl, kivilgtott parkokban ldgl, figyeli a beszlget, egymsra mosolyg embereket. A hidegtl kipirosodott ujjak kulcsoldnak a forralt boros poharakra, gyerekek hancroznak a frissen esett hban, flrebillent fej hember lldogl egy tereblyes fenyfa oltalmban.
Az angyal rmt leli a ltottakban, meg-megrinti az embereket, s azok szvbe bkessg, szemkbe ragyogs kltzik. A vrakozs nnepp varzsolja a htkznapjaikat.

Egy httel karcsony eltt angyalok serege rkezik, elhozzk a dalt, a zent, a tncot. A vrakozs lassan vget r, a megbocsts egymsba kulcsolja az emberek kezt. Emberekt, akik nem felejtettk el vrni az angyalokat, akik nem felejtettek el hinni a csodban, akiknek a karcsony nemcsak a dszes fenyft, a finom teleket, az ajndkokat jelenti, hanem a tbb mint kt vezredes titkot is.
k azok, akik a szent jjelen frkszve figyelik az eget, s a csillagok fnye a mennybe vitt szeretetet sziporkzza vissza rjuk.
|